Máig emlékszem arra a napra, amikor középiskolában az egyik irodalom órán mesélni kellett magunkról, az életünkről, céljaikról. Akkoriban eltökélt szándékom volt, hogy újságíró leszek. A tanárnőm pedig megkérdezte, hogy írok e blogot. A válaszom nem volt ő pedig ezen eléggé meglepődött. 🙂 Engem pedig ez a reakció ért váratlanul és valamiért nagyon mély nyomokat hagyott bennem.
Akkoriban sem volt unalmasnak mondható az életem, így az írástól elég messze kerültem, viszont a gondolat, hogy blogoljak, megosszam az életem és gondolataim, tapasztalataim egy részét a világgal mindig ott motoszkált a fejemben.
Eddigi munkáimból, tevékenységeimből kifolyólag rengeteg embert, érdekes és megdöbbentő sorsokat ismertem meg, amiért nem győzök eléggé hálás lenni az Égieknek ( vagy nevezzük Sorsnak), hiszen ez inspirál most nap mint nap. Egy egy emberi történetet meghallgatva rendszerint újra értékeljük a kapcsolatot önmagunkkal, élethelyzetünket, s ezen gondolatok inspirációm fő forrásai.
Remélem a témáim után bennetek is újabbnál újabb kérdések, illetve válaszok merülnek föl és megosztjátok velem is ezeket a gondolatokat.
Hamarosan jelentkezem a folytatással!
Csodaszép napot Nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: